Itt az első Yolo-kritika!
Nem sokkal azután, hogy kijött a YOLO Világ Show 1. része, megjelent az ÉS-ben Grecsó Krisztián (38) költő, író publicisztikája a műsorról, amit így foglal össze:
„A 444.hu Yolo című tévés (videós) valóságshow-ja első ránézésre kizárólag szomorú diszkonttartalom-növelési célzattal indult, de ennél talán bonyolultabb a helyzet. A műsorfolyamban szereplőket keresnek. Ezt csinálják, noha nincs műsor, pontosabban nem lesz, nem kell majd szerepelni, nincs tét, tehát éppenez a tét. A válogatás maga a műsor. Aki eredeti figura, beszél vagy hallgat, vicces vagy szomorú, jól jön ki neki a lépés, az majd kap egy belépőt és némi költőpénzt a BalatonSound nevű zenés-táncos rendezvényre. Ennyi.”
Aztán már úgy tűnik, le is mond az egész műsorról:
„Ülnek az állással rendelkező, budai újságírófiúk a szerkesztőséggé átvedlett nagypolgári lakás valaha szebb napokat látott szobájában, és ugyanazt csinálják, mint amit a nagytestvér. Civileket aláznak meg, ráadásul tét és felelősség nélkül, mint említettük, műsor nem lesz, ez maga a show, ülnek a válogatók a biztonságos asztal mögött, nevetnek, és kiválasztanak egy kérdést az előre felírt nyolcból. Nyugodtan lehetne azt mondani, hogy a 444.hu a maga alternatív-gonzó-sznob módján megtalálta a legrövidebb és legerkölcstelenebb utat, hogy az RTL II alá menjen, de a helyzet mégsem ilyen egyszerű.”
De végül csak lát valami hasznosat a YOLO Világban, és megragadja a belpolitikai mondanivalót a prémiumfesztivál prémiumfényeit tükröző prémiumcsillogása mögött:
„A Yolo című cinikus bohóckodás azért lett döbbenetesen mély interjúsorozat, és azért közszolgálati alázattal végzett munka, mert egy ismeretlen, kitagadott, magára hagyott generáció végre nem csak a saját kommunikációs csatornáin jelentkezik, mondja a magáét, pökhendin, viccesen, gyarlón és pikírten. Az egyik fiú kikérte magának Bayer Zsolt homofóbiáját, aztán a kispapok mosolygós alázatával közölte, hogy a Jobbikra szavazott. Mert nem a rosszabbikra akart.”
A teljes cikk az Élet és Irodalomban olvasható.